Tíz éves koromban vettek a szüleim egy vízimalmot a Bakonyban az erdő közepén. Minden lakott területtől 2.5 kilométerre. Szörnyen romantikus volt. Petróleumlámpa, kertibudi, lavórban fürdés.
                Mit mondjak, legtöbb barátnőm elriadt a körülményektől. A megmaradtak megszállott természet és állatbarátok voltak.
Szinte minden hétvégét ott töltöttünk. Minden piros betűs és nagy ünnepeket, iskolaszünetet. Mindig voltak csatlakozók, akik szívesen hagyták maguk mögött a városi nyüzsgést.
                Tavaszi szünet volt. Osztálytársnőmmel a padláson játszottunk. Anyu a gádor alatt hámozta az ebédre való zöldségeket, amikor szólt nekünk:

-Gyertek, erre felém. Nézzétek itt a fejem felett van valami fészek, nagy csivitelést hallok. Onnan, ti ráláthattok.

Izgatottan hasaltunk be a cserepek alá. Mi is hallottuk a csicsergést. Szinte karnyújtásnyira lehetett tőlünk a fészek, a cserepek és az ereszcsatorna találkozásánál.

-Na, látjátok őket? – érdeklődött kíváncsian.

Amit megláttuk, attól a lélegzetünk is elállt. Meg se mertünk nyikkanni. Csak mereven néztünk előre, majd egymásra és ismét az orrunk elé. Nem hittünk a szemünknek. Hang nélkül, lassan hátráltunk ki a szűk helyről. Óvatosan, lassan, egyenesedtünk fel és lábujjhegyen lopakodtunk a lejárati lépcsőig. Na onnan rohanás anyuhoz. Szegény meg is lepődött mi van velünk, hiszen nem kaptunk levegőt az izgalomtól.

-Képzeld! Képzeld! Képzeld! Mit találtunk! Egy fészket!

-Ez várható volt – mosolygott anyu kicsit furcsán és értetlenül, mitől vagyunk ilyen dinkák.

-De, de, de – dadogtuk szinte egyszerre – cicák vannak a fészekben, picike kiscicák.

Na, ettől meg anyukám szája maradt tátva.

-Most szórakoztok Velem? Álljatok ide, füleljetek, szerintetek ez nyávogás vagy csipogás?

És oda vezetett az eresz alá, kb. arra a pontra, ahol mi is hasalhattunk.

-Igen, tényleg csicsergésnek hallatszik, de hidd el, ott cicuskák vannak.

Szívesen meg is mutattuk volna, de ahhoz túl szűk volt a hely. Meg egyébként is - örüljünk, hogy nem találkoztunk az anyamacskával - mert biztos nekünk ugrott volna, hogy védje a picinyeit. Na, igen erre nem is gondoltunk. Hiszen, ez egy lakatlan tanya, ahol csak mi vagyunk, igaz elég gyakran. Biztos a faluból tévedt erre a cica és itt kölykedzett, nem háborgatta senki. Ahogy ezen tanakodtunk megjelent egy kis madár és közvetlenül a fejük felett eltűnt az eresz alatt. Égtelen csipogás kezdődött. Pár perc múlva a madár kirepült, a hangzavar is alább hagyott. Elképedve tapasztaltuk meg, hogy milyen békében élhetnek az állatok, ha az emberek nem avatkoznak közbe. Egymástól alig egy méterre volt a madár és a cica fészek.

Folytatása következik.