Erik egy kutyaólban látta meg a napvilágot. Illetve majdnem nem látta meg, órákon múlott az élete. Testvéreivel a köldökzsinórba gabalyodva moccanni sem tudott, várta a megváltó halált. Anyukája érezte, hogy nagy baj van ezért nyávogva könyörgött segítségért. Így találtam a szomszédunk kertjében a kis halomra. Sajnos Erik tesói menthetetlenek voltak. Neki szerencséje volt mert csak az egyik mellső mancsa esett fogságba. A szorítás hatására a lába eldeformálódott, de mára ez őt nem zavarja hiszen így tanult meg járni. Négy kilogrammos ivartalanított kedves kandúrrá cseperedett nálam mert mamijával együtt örökbefogadtam.