Az arlói tó mellől mentett fiatal kandúr már nálam ivartalanított. Kolóniában élt, a helybéliek szánalomból etették. Nem kötődött senkihez, nem is bízott senkiben. Most ismerkedik a szoba biztonságával, az állandó meleg kuckó kényelmével és boldog, hogy az időnkénti éhezés már a múlté.